| A JÁTÉKRA KI EMLÉKSZIK? |
|
| Írta: NászJ/R Mester |
| 2011. november 22. kedd, 10:28 |
|
A JÁTÉKRA KI EMLÉKSZIK?
(R. Mester inspirációjával a középső Ego-m által)
Kezdetben a Világ Atyának/Anyának egyszívű kétmagikrei születtek az isteni áldásban. Rendkívüli képességgel...és együtt-együtt játszadoztak az örökkévalóságban. A játék egy idő után oly egysíkúvá, megszokottá vált, nem volt benne már aktivitás, kreativitás, lendület, inspiráció. A fehérmagvú ikerrész a KA-RA-AN a vonzással lett megáldva, magához vonzotta a teremtés porát, míg hogy az, amit magához vonzott, mozdulni is tudjon a sötétfényességű magva a Teremtésnek, az AN- KA-RA arrébb taszította. Alkotás és mozgás ez volt kezdetben a játék, és ketten kellettek hozzá. Jókat kacagtak, alkottak és mozgattak galaktikákat, csillagokat, bolygókat, holdakat, üstökösöket és megannyi minden mást. Aztán kezdtek feleszmélni az Önvalójukra, felcseperedtek önállóvá váltak és a saját szemszögükből a teremtés játékát, másképp kezdték látni. Az egyik csak mindent magához kívánt vonzani, a másik, pedig mindent csak mindent mozgásba taszigálni. Amit az egyik magához vonzott, a másika szétmozgatta, amit a másika pedig mássá vonzotta össze. - Ezt így gondolom, nem úgy mint te, ezt én, nem úgy mint te. Így összekülönböztek és elkezdték saját teremtői útjukat járni. Te Drága, Drága az Mindegyik TE Vagy és voltál, de a Játékra Emlékeszel-e?
Mire Emlékszel? Minden ott van meg benned, semmi nem múlt el azóta nyomtalanul. Mentünk, jöttünk, szárnyaltunk, leborultunk a Földre... Kacagtunk ugyanúgy mi is, csillagokat gyúrtunk a porból, fénylabdáztunk, míg valaki labdáinkra rátaposott... Folytak a könnyeink, félelmeinkbe bújtunk, összejöttünk és szétváltunk, és számolatlanul újrakezdtük az egészet.... Kerestünk, Mi az Istent keresünk itt, hát az istenségünket kerestük, ahol van fény és mégis az árnyék alá álltunk oly sokszor...kerestük az Atyánk bölcsességét, Anyánk szeretetét, ahogy most ezt is gyermeki valónkban, mint akkor. És mondd Drága Gyönyöre a Minden Életének.... A Játékra Ki Emlékszik?
Voltak szabályok, először a magunké, aztán mások ránk erőltetet szabályai, dobozokba tuszkoltak bennünk, saját arcunkat eltakartuk, ne lássa senki a fájdalmainkat, azt hittük végleg elveszünk....végleg elveszünk, aztán mindig jött valaki egy fényességes egyre többen fényességesek, megérintették arcunkat, az eredeti arcunkat, és szemeink újra a Mindenség szerelmének ragyogását sugározta önmagunkból És mondd Drága Kincse a Mindenség Lélegzetének A Játékra Ki Emlékszik?
Ott voltunk az első Földön A lyrai Pelegaian, megkülönbözve sárkányainkkal...oh humán, csak nem egy annyiféle, mindegyike tud valamit, amit a másika nem, a különbözés tűzesőjén láttuk amint hamuvá omlik össze az első Föld....csillagaink darabokra hulltak szét. Majd ott voltunk összecsapva az Orion alatt, a világi és sötét csapatokban, Avyonnál a második Földnél a Szent Sötétség mámorát kijátszva menekültünk.... Míg végén a Gaiara értünk....megpróbáljuk harmadszorra létrehozni az egylényegű ikrek találkozóját, az Isteni Anya leple és védelme alatt, mert hisz ő nem tehet különbséget gyermekei között. Építés, rombolás, újraépítés hosszú, hosszú lélegzeteken keresztül. És sose ítélődött meg a ki a jó ki a rossz a teremtés gyermekeiben. És harcok, harcok féktelenül, már a sötét is menekült, nem tudni már ki kezdte ki kit ütött elébb, Orion izzott kapui összeolvadtak, a nagy Szíriusz egyik fele csaknem kihunyt, csak Hétnővérünk pislákolt még magába vonta vissza fényét. Valami rémlett, valami homályos, hogy egyszer, valamikor együtt....valamikor, valahol együtt... És mondd Minden sóhaja és mosolya a Mindenségnek!!! Atya/Anyánk mosolyog, mosolyog ránk, bármi van.... És Arra a játékra ki emlékszik?
Ott voltunk Lemurban, az isteni Mu után, elébb vettük a világos gyermek tervét. Küszködtünk, hogy anyagba tudjuk vonzani egész fényünket, (a vonzást és mozgatást együtt), de a vonzás kapott több voksot tőlünk..mindent nekünk ide a szeretet nevében, de oly sok a minden amit el nem bírtunk...annyira de annyira tudtuk szeretni a mindent, de testvérünket elfeledtük, csak a mi-szerettünk gyengék után mentünk, hogy egységbe legyen szívünk, mindig visszafordultunk a lemaradóért és így magunkat magunkra hagytuk, és azóta is gyászoljuk női fényességünk, elrejtve anya köpenye alá. Lemurra ugye emlékszel, hol van a Te másik testvéred, ki nélkül sosem leszel egészben. Lemur játékára ki emlékszik kincsem, a játékra, a játékra, hogy csak világosnak adod ki magad?
Ott voltunk Atlánon, a káprázatos tellurokkal, kristályfényragyogásban, a hatalmas tudással, a férfi teóriánkkal, az örök nyugtalansággal, a felfedezések vágyával, a minden megmozgatás szenvedélyével. Mindent csak mozgatni, semmit megtartani, csak a forgatás az isteni erő. Míg valamelyikünk előrelépett, a másik Testvér kapott szót: - Ez itt már csak az Enyém....majd aztán Minden az Enyém lesz, rajtatok kívül....hogy egybegyúrjam a szétszakadt világot, nocsak ő is valamiféle egységet akart, amit ellenőrizhet, míg most a világosmagvú szorult ki az egészből.....Oh Atlán gyönyörű szigetei: Posszeidon, IriEnn, Árján, Og Atalya és a többi. Hogy ne fájjon annyira, lepecsételték a szívüket, félelmeinkkel, démonjainkkal. A szétválás cunamija lesöpört mindent, a habokba omlott össze minden érték, ami a habokból született, de testvérem mikor érezzük meg ezt, a terror önelnyomás, önfeláldozás, áldozatiság cunamiját. És akkor beindult a karmakerék föl le szakadatlan, amit adtál visszakaptad. Mindenért fizetsz, óh nemcsak pénzzel, szóval, gyönggyel, epével, nehezen vagy könnyen. Mikor érezzük meg és visszük magunkkal bárhova is tovább. Arra a csodára és tragédiára ugye homályosan emlékszel Elragadóm? Mennyi gyönyörű világunk ment már kárhozatba, mindennek hiába. És most mennyi emberi megannyi világ ugye ezt a véges játszmát játssza. A szemet szemért, fogat fogért, magát alázza a másikért. De az eredeti játékra Ki Emlékszik? Ki emlékszik, hogy miért volt a miért?
És jött a Háromszoros, a Háromszoros az Egyfényességel, az eredeti éden játszóterét egy csillagholonba teszi, s még ki tudja hány pontjába vetik be a földbe: Egyiptom, Tibet, Andok, Angkor, Hawaii, Yucatan, a Nagy préri, Kongó, Kárpáti alföldek, Őscutya, Avaloni vidék....Gangesz, Himalaya...mind az elsüllyedt Pán. Mintáit az egykoronnak. És ott voltunk e otthon Európai szívébe a két folyó ölelésébe az Isha-t és a Dan-t kristályszívünkkel megoltani a szűz letarolt földekkel, hogy majd Dobogjanak a ránkkövetkező-magunknak, ahogy megzengték prófétált idők. Arra ki emlékszik lélegzetem, ki emlékszik? Ki emlékszik? Egy tüdőből való lélegzetem!!
Szentem Életdobogások MindenSzentek és Mindendémonjaink: Mindannyian! Ott voltunk, voltatok Kurkshetrán ki Urkrishna seregében, ki a másik pólusában. Az illúzió gigantikus Armageddonában. Mikor nemzetek meg lettek teremtve, hogy egyre mélyebbüljön a játék, hogy mindenek más nyelven hajtogatták a Fény Dalát. Kerítések és a falak húzódtak végül a Földanyán. Testvér a Testvérre szembe néz. Vér, Veríték, Könnyek suhantak át az időn, ahogy különbség odafönn, úgy idelenn, így próbáltak érveket adni a látásmódjuknak. Megtartók és Elvevők. Ki-ki mit választ. Hogy mozgásba és vonzásba vegyék az Egészet. De a játékra ugye emlékszel-e, ami mindenért megkezdődött?
És emlékszel-e a prófétákra. Ti Mindannyian közöttük. Aki egyike te is voltál a Sion alatt akár, vagy a szentséges földön, Syria és az Ah-Syria, LépPanOn és PunLybia. És emllékszel-e UrBuddha fája alatt, ahogy az idő egyre gyorsabban szaladt, később az istenből való 33 tisztaságú leányra és fiúra, a magvetőkre, kik mindig újravetik a Teljesfényt, ha az kifagy vagy kiég, de rendületlenül. A Dahl Krisztus tervére emlékszel-e, a Testbeöltözött Teljesfény? Amint az idő a 7. ciklusába tér, a rózsaillatú Világanyára és az ibolyaláng ezeréves békéjére. Emlékszel-e a 12-re, akik saját sugarukból szálltak alá és a Teremtés könyvének mindegyik fejezetét megkaptad....mit kezdtél vele, soka lett a kevésnek, de mennyire a terhedre vetted a világ minden nehézségét. Virracocha és Keczeokoatl, a Manitou...ki emlékszik arra... Aztán Mózes ki volt, aki később Mohamed és Jézussal egy napból származott, Szulimánok, Zarathusztrák bölcsei, a Három királyok ajándékaival. A halhatatlansággal, a megtestesítéssel, az ártatlanság eszmélésével. És erre a játékban emlékszel-e?
ÖsszértEsküvések, Összeesküvések Születések és Halálok, Mélypontok és Magasságok Konvergenciák, Kék csillag zuhan át az égen És Visszatért az Istennőnk Akkor amikor Az idő megőrült Tér a Térben kirobbant Szédülten forgunk élvezve és unva Már többé így nem férünk el magunkba Vagy szilárdan megállunk, vagy katapultálunk a múltba. Kristálykoponyák, piramidok, fényvárosok, maják Szavak villannak ezek mind-mind fények és energiák Magtalan a Magas? A Hunos meg Hontalan? És Zambia, Mongólia, Peru és Bosznia EgyIsteni számtalan Ország.... És Krisztus Népe Magyarország-Galaktika Az, miért nem Mennyország? Mennyi hit, elv, késztetés és praktika!!! De itt most Az Az Az MENNYIFÉLE MENNYIFÉLE EGY AZ IGAZ
Árultál vagy Elárultak Megcsaltál, megcsalattál Bántottál vagy megbántottak Feláldoztak vagy magad áldoztál Mindegyikben részed volt Annak adtad a fényed ami a múltban volt És az Mindenképpen megérintette lényed A Szent világosság és Szent sötétség, Hogy tudna együtt világítani? Tud e mindannyiért a másiknak: megbocsátani. Az ami összetanít, azzá hogy az légy aki vagy Bármit választhatsz ami neked illik ha fú, ha süt, ha csonttá fagy Nők és férfiak, gyerekek és felnőttek Emelkedettek, bukottak, alkotás és rombolás Szúrtak, ütöttek, meglőttek Betegség vagy egészség, szegénység és gazdagság Imádság, korbács és önvallomás Mindenség tudás, butulás és semmi más Tagadás és állítás cipelés és ájulás És szabadság és szerelem Rabszolgaság megvetés, újravetés Mind Kegyelem...mind-mind Élet Te Mely játékra emlékszel?
Isten az ördögben, vagy Ördögben az istenben A fekete fehéret játszik, együtt nem, de bilincsben A fehér a feketében szűkül lángja alig látszik Kivel ki és mi mozgat vonz osztódik és szorzódik Ki vetíti filmjét, ami benned magban egyátalán nincsen meg Ami az egyben torzódik. Ki kivel gondoskodik, vagy kit tol el mag a magától Keresztények, zsidók, Hinduk és mohamedánok Hívők egytől mind mind De ugyancsak kéz és lábmosások-pogányok Belül ül a nagy csönd, kívül nincsen Isten
Istenből Lett Angyal Angyalból meg Ember Ki tudja azt mondani meg most: AZ igaz történeted Igaz történeted, ami az Egykor volt és mai is Van az a szüntelen útravaló ékszered Ki volt bűnös, ki volt a bűntelen? Bűnökkel és áldással megtetovált angyal ugye emlékszel-el?
Bűnök, szennyek, sebek Isteninek vélt másik odaadás Ami neked bűn a másikadnak: Elfogadás Ki ítélhet itt meg, ítéletben magát, a mag- egylényegű ikrét, a szent másikát Aki talán tehetné az miért nem teszi? Veszi krisztus szívét, mert mindenben emlékezik Mint soha nem múlandót öleli át másikát.
És az a világ nincs már, ha van is múzeumba való A nagy kiállítás tükrén át meglátogatható. Magad vagy kiállítva: Te: leszúrtad Cézárt Cézár meg leszúrt engem Te vagy Ödüsszeusz és te voltál a faló Okos lett a szamár, a gyenge mindig enged Te vagy Penelopé és minden amit akarsz..halóóóó Állj össze egyé szentem, világ reménye fakassz Fakassz forrásod magadból, egyszívből kettőt egybe Follyjék, bele időnk, aztán legyél és tegyél bele rendben
Jövetel Van, Kincsem, Testvér üzent jövök a benső hited tüzelt Testvér talált reményt, a reményét továbbviszed A Sanatana Sananda átkarolva gyengéd itt és most te elébbed áll A Minden Ami Van jő el és nézi meg magában a magát A múltját a jelennel gyógyítja szépen és beleigézi a lehetséges jövőt Minden egy pillanattá össze leomlasztja falait És újranöveszti a növőt. És meglátja azt aki minden volt, aki van, éli minden meglehet A gyönyörű emberi-angyalait, a krisztusi nőt, és férfit az önmagából teremtettet-teremtőt aki voltál, aki vagy és aki leszel, az összeérett eredőt. A Testvérek Egybejönnek. Rám én most megemlékezem. A vonzásba mozgatót A mozgásban vonzót összefogja két kezem A lelkükben androgün elfogadásban A másban az ént úgy találod most meg, mint az ént a másban. Az isteni bibét és a porzót. Együtt állnak és csodálják A megegészült torzót
Ó Korán jöttél Ide És Későn az IstenAsszony? Nehogy már megint Csak mindenükre ő virrasszon Kicsim újra mondja óriás fény leszel Kinyiséged múltad Csak a nagyra emlékezel
Most a Nagy Káosz Van Megszüli a Rendet Az Igen Igévé lesz nem tagadja benned A világ, a világ Most a feje tetejére áll Hatalmas esésébe Kéz a kézre Szívre a száj A Nyugat a Bőségét adja A Kelet az Ahimszát Észak a Tudást fogadja A Dél a Tudattalan ősi tudást Így állnak ők négyen egybe A 11:11 örök rendben A bőség Hatalmában szelídítve Az elrejtezett kincs pedig a közösbe megint Békében, Örömben, teljességben
Vér Veríték Könnyek után Istenségük Együttes Erejével, Együttérzésükben könnyedén, Örömmel teljesedve Öleléssel, Te a mosoly, a könnyek Én Az Énnel csodált Önnel Mindannyian az Egyfény Teljességéből Valók Felverem párnámat rázom rátok: Én GalaktikusManó
Új világot választunk A fény bizalma szelídíti sötétjét A sötétje lendületet ad neki Nincsen többé jó és gonosz Istenünket rendíteti Új játékra mostan Aki ember, aki angyal egybe Elképesztő mélységeit Fellendíti Hegyre Új harsonák szólnak Új játékra hívnak egybe Világos, sötét testvéreim Álarcaink rejtsük el e hegybe
Itt vagyunk Mind itt vagyunk Mind Egyse hibádzik Itt vagyunk mind, Itt vagyunk mind Az Istenség meghívásunk Az Újvilág Messiásunk A magunk Mássiásunk
Arany Atyán büszke Ezüst Anyánk Boldogságos Gyermekeik tükre A Világmessiások Ó Istenből lett Angyal Angyalból lett Ember A játékra, a játékra ugye már most emlékezel? Ugye Emlékezel! |