A legcsodálatosabb vers a világon – Ti Vagytok ! Nyomtatás
Írta: Administrator   
2016. március 08. kedd, 09:32

A legcsodálatosabb vers a világon – Ti Vagytok !




A Nők olyanok, mint egy vers
Valahonnan a végtelenből érkező ihlet, sugallat, dallal- ölelkezés,
Egy olyan érzés mely láthatatlan kezekkel sorokat ír és a világ szívével rímelve egybeszökken
Akár egy pohár víz, mely szomjamat oltja, és mindent kitölt bennem és mindig megtalálja útját a létezés óceánjához, ahonnan a habokból egykor kiemelkedett,



A Nők olyanok, mint egy falat kenyér, mindig-éhemben egy morzsájával is jól lakom, mert íze mással össze sem hasonlítható, illanó párolgás felhőcske a reggeli kávémon, forrón csípős fűszeres levesem, alma-narancs uzsonnám, ébren ábrándozó vacsorám,



A Nők olyanok, mint egy megfejthetetlen világképlet, egyszerre a teljesen meg nem nyilvánult Zérus az Egyben és Egy, amikor a Zérus virágjában tartja meg magának titkait,

 


A Nők, az első és utolsó elem a SZER-ELEM kémiájában, amely egy áldott nyugalomból kirobbanva minden atomnak és molekulának értelmet ad és azt a reményt, hogy szeressünk itt élni,


A Nők a világegyetem nagy játékfilmjének soha be nem fejezett sorozata, melytől függően nap, mint nap követeljük, izgalmas folytatását és hiába próbáljuk előre kitalálni mi és hogyan lesz belőlük a következő,



A Nők a világegyetem legérzelmesebb forradalma, akiért lázadunk, vagy ha kell, megadjuk magunkat és letesszük a fegyvert vagy akár életünket is áldozzuk,

 


A Nők olyanok, mint a folyó, mint Duna-asszony, mint Tisza-tündér, amikor idejük van, kiáradnak ránk, amikor meg arra, akkor magukba zárnak bennünket,


A Nők olyanok, mint a hegyek, ha elcsúszunk, elbukunk, felemelnek bennünk, hogy újra töltekezzünk a Nappal, és olyanok, mint a völgyek, akik az éjszakák sejtelmeiben a holdjuk fényébe ringatnak el, hogy továbbálmodjuk őket,


A Nők olyanok, mint Klimt csókja, Rodin gondolata, Ady messisásvárása, Balassi Istennőkeresése, mint Csontváry zarándoklata, a szüntelen és nyugtalan keresésünkbe egy pillanat-megérkezés az Én Vagyok-ba,


A Nők olyanok, mint Rimbaud finom hullámzó tengere a csillagok táncával, és hajnalok hajnalán a fénynek utat mutató Vénusz hunyorgása, aki kacagva beszél az örökkévaló szépségről,


A Nők olyanok, mint a porából megújulni tudó Főnix, akik képesek feltüzelni a létezés vágyát, és mint múzsáink, a szívükbe összegyűjtött fényt ránk lehelve újraalkotatják velünk a teremtést,


A Nők olyanok, mint egy hang, a boldogság imájából, amikor felsírunk, életre fájnak bennünket, és a végső sóhaj, amikor nyugtatóan lecsukják szemeinket, amikor már elfogyott az időnk! Mert ez a kettő mindig él, a többi közötti történés, csak élmény és emlék,


Mondom még egyszer:

A világegyetem legszebb verse a Nő,
A világegyetem legcsodálatosabb verse a Nő,
Egy olyan vers, amelyet soha sem leszek képes teljességében megírni,
De amíg vagyok, addig mégis ez éltet engem!